UTAZÁS

3o8
vállalkozott nemcsak a rendelkezések megtételére, hanem a
kirándulás vezetésére is. Nekem azonban nem volt Ínyemre
a dolog, mert mindenekelőtt még egy vadászati kirándulást
akartam tenni Vadső környékén, azután meg Vardő-t is
szerettem volna látni s még egyszer Syltefjord madárhegyét.
Vissza maradtunk tehát, s velünk az egyik amerikai és neje.-
is, a ki gyengélkedett. A hajó parancsnokságát az első kormányos
vette át, a társaság pedig V^-kor csakugyan élhagyott.
Mi is készültünk. Előszedtem a puskát, felöltöttük a.
vadászruhát s két finn hajós ladikján átkeltünk Vadső szigetére,
melyet a várostól csak egy keskeny tengerszoros választ
el. Jelenleg csak néhány halzsirfőző és guano-gyár van
a szigetparton, de régebben maga Vadső városa is itt volt,,
úgy még néhány év előtt SVEND FOYN, a hires bálnavadász,
telepe és bálna zsírfőzői, csőn törlőgyárai. A városka faházait
a mai területre szállították, SVEND FOYN pedig egés£
pereputtyostól elvándorolt Mehavn-b& a Nordkyn közelébe.
A sziget kopár, mint az egész táj, csak itt-ott gyepes és
hangával borított, inkább lapos mint hegyes, legfölebb
délkeleti oldalán meredek partú, sziklás, rétegezett palakőzet
fordulván a tenger felé.
A nyugati szigetvégen szállottunk ki, nagy csapat ezüstös
sirályra — Larus argentatus — bukkanva, melyek közül
kettőt lelőttem. Lépteinket a legsziklásabb részek felé irányoztuk.
A part csupa nagy palakődarab, táblázatos, törmelékes
s vagy 50 m. magas; legkiemelkedőbb pontján világító
házikó áll. Közel a tengerhez a sziklalapokon két kis szalonkaféle
madár pihent, lövésre várt, úgy hogy az egyiket
elejthettem. A tengerparti, szalonka — Tringa maritima — volt.
Odább több példánynyal találkoztunk még, rendszerint a
part legalsóbb kőtábláin, melyeket közvetlen a tengervíz.