UTAZÁS

XV.
A RAFTSUND ÉS TÁJA.
Feltevésünkben, hogy a német császárral találkozni
fogunk, nem csalatkoztunk. Az első kikötőhelyhez— Tromső
után —• a nyájas Maalsnaeshez közeledve, megpillantottuk a
nagy, kerekes «Hohen%ollerni>-U mely csendesen állott a
kikötő előtt, csak nagy, sasos lobogóját lengette a szél.
Az ágyukkal megrakott, előkelőségtől sugárzó hajó sehogy
sem illett a tájhoz, s a norvég viszonyokkal ismerős felfogásunkban
is összhangtalan képet támasztott. A «Sinus»
közel a császári hajóhoz szintén lebocsátotta vasmacskáit s
a kapitány átszólt a fedélzetre egyik tiszthez, vájjon a császár
kiszállott-e, s mi a hajót belülről is megtekinthetnők-e r
A felelet az volt, hogy a császár a hajón van, tehát kíváncsiságunk
kielégítetlen marad.
A parton levő pár házikó fel volt lobogózva s feltűnt két
helyen a tiszta norvég lobogó — a svédszinű szöglet mellőzésével
— jeléül, hogy ott a svéd-norvég unió ellenesei laknak
s érzelmeiknek is ily módon kifejezést adnak. Az már
úgy van, a norvég a mint érez, úgy mutatkozik is, semmiféle
melléktekintetek által nem hagyja felfogását korlátozni s nem
hagyja korlátozni meggyőződésének külső, látható megbizonyítását
sem. A tengerparton valami tiz cariol várakozott,