UTAZÁS

402
A Christiansen-erőd körül néhány madarat is észleltem,
sármányt- — Emberiza citrinella, — há\i verebeket, nagy csapatokban
seregélyeket és parti fecskéket, sőt néhány csapat
vijjogó fecskét — Cypselus apus — is, a mi megkapta érdeklődésemet,
mert tudnivaló, hogy ez a madár egyike legelső
ősszel távozó vándorainknak s megfigyeléseim szerint vidékünket
augusztus elején már elhagyják, s itt noha már jul,
31-ét irjuk, még nagy számban röpködnek otthonuk táján.
Míg felmenet a meredekebb helyeken kocsisunk szokás
szerint leszállott s gyeplőn vezette fel a fogatot, meg-megpihentetve
a kis norvég pejt, addig lemenet víg ostorcsapások
közt őrületesen száguldoztunk s villámgyorsan repültünk a
Britíania-széWó elé, hol megvacsorázván, visszatértünk a
«Sirius» fedélzetére, melynek képe egészen megváltozott;
a régi utasok majd mind elhagytak, helyüket idegen alakoknak
engedve át.
Éjfélkor indultunk ki Throndhjem kikötőjéből s daczára,
hogy az ég tiszta volt, esti szürkület szállott a vidékre; kigyuladtak
a két hónapig nem látott lámpák.
Mire felébredtünk — aug. i-én — hajónk már a Christiansund
előtt fekvő szigetközökben kanyargott s nemsokára a
négy szigeten fekvő hires kereskedő város kikötőjében bocsájtotta
le vasmacskáját.
Temérdek kisebb-nagyobb hajó várakozott már a Siriusra,
melyek szinte roskadásig egyforma ládikákkal voltak megrakva.
A gőzdaru munkához látott s emelgetni kezdte a rakodmányt,
mely a ládákra égetett Bacallao seco név után
csupa tőkehalat, a szárított Klepfisk-t tartalmazott. A rengeteg
hal Spanyolországba vándorol, hogy e katholikus állam
híveinek böjti szükségletét kielégítse.
Egy pár kisebb hajó hordóhalat is — sardellát, heringet
— hozott s a Siriusnak volt mit nyelni, a sok holmit