UTAZÁS

55 2
glaucion — egymásra varrott két szárnya közé illesztett zsákocskából
került ki. Eredetiségre nem láttam ennél érdekesebbet.
A nők felső öltönye nem igen különbözik a férfiak kámzsájától,
legíolebb valamivel hosszabb, neve «Vuolpa».
Vadső táján és Keleti-Finnmarkenben egyebütt is, avuolpát
nem tartotta össze öv, hanem harangalakuan csüngött le kevéssel
a térdek alá.
Lábaikra többé-kevésbbé feszes bőrnadrágot húznak,
mely télen szőrös, nyáron szőrtelen vagy posztóból való. Szabásra
közel áll a magyar bakanadrághoz s azonképen bakancsba
szorul.
Saruik a bocskor elvére készült kornager-ek, melyek
nváron közönséges tarándbőrből, télen szőrösbőrből s magasabb
szárral járják. Alsó részük egy darabból áll, rendesen
talpbőr nélkül, de nem ritkán a sarok alatt, úgy elől a talp
alatt is, kerek gyűrű forma bőr van felvarrva, hogy a járás ne
koptassa hamar keresztül. A saruk orra csónakszerűleg felhajlott
s felső részük rövid, alig bokán felül érő szart alkot,
hasíték és fűzők nélkül. A lábhoz erősítés úgy történik, hogy
színesen kivarrt rojtos végű, hosszú szalagokkal bokán fölül
a saru szárát többszörösen átkötik, átcsavarják.
Harisnyát, kapczát nem használnak, hanem a lábnál
mindig jóval nagyobbra készült czipőt sásfűvel — Carex
vesicaria vagy Carex ampullacea — tömik ki, mely télen
meleget is tart s a járást, azáltal, hogy a lábat nyomás nem
éri, könnyíti és kényelmessé teszi. Ez pedig a lappoknál
nagyon első rangú dolog, mert közlekedési eszközül — a
vándor lappokat értve természetesen — lábaikon krvül nem
igen használnak mást; nyáron egyáltalán nem, télen csak
szánkót, mely elé tarándot fognak, és a sajátságos ski-t (olv. si 7
többessz. skiér, olv. siér), a mely megint csak lábaikat veszi
igénybe. Ez a különleges eszköz a legújabb időben, már