UTAZÁS

154
124.) m - magas BensjordtinJ hómezői közt jártunk, mikor
sűrű kőd ereszkedett a tájra. Igazában megkaptuk hát a
sarkköri természet izét. Lassan haladhadtunk csak, minduntalan
megszólalt a ködbőgő kellemetlen hangja, úgy hogy
hajnali } óra helyett '/44-kor érkeztünk a Tromső sundba,
majd a szigeten fekvő Tromső városkába, egyelőre utazásunk
czélpontjára. Az áthatlan ködben semmit sem láthattunk.
nem is szálltunk partra, hanem a hajón aludtunk pár órát.
9 órára járt már az idő, mikor a fedélzetre kerültünk
ismét s gyönyörű reggelen üdvözöltük a nyájas Trornsö-t,
mely a parthoz simulva tiszta házikóival, piros cseréptetőivel,
nyír borította halmaival a legbarátságosabb benyomást
tette reánk 115. kép). Hamarjában megreggeliztünk, azután
holminkat készítettük össze, mert búcsúzni kellett a «Nordsfjemeni-tői.
Kedves meglepetésünkre hallottuk a kapitánytól,
hogy AAGAARD osztrák-magyar konsul már keresett a
hajón, de még teljesebb lett örömünk, midőn a konsul oly
rokonszenves alakját — éppen távozásunk perczében — felismertük
utitársaságunk közt. Másodszor is utánnunk jött.
Egyszerű, de meleg kiejtéssel mondta «Hozott Isten benneteket))
s oly szívesen fogadott, mint a hogy jobban otthon
sem fogadhatnak. Pedig ez életben csak egy napot sem
töltöttünk még vele, mindössze pár órát Budapesten egy
alkalommal való keresztül utazásakor.
Csomagjaink levándoroltak a «//ó'//»-be, szívélyesen elbúcsúztunk
CoRBET-éktől, a kapitánytól, azután a konsullal
együtt mi is helyett foglaltunk málháink mellett s aflöítmand
biztos evedző csapásaira bízva magunkat, csakhamar partra
szállottunk. Vissza integettünk a «Nordstjemen»-nek, mely
négy napig volt otthonunk s jó szerencsét kívántunk neki és
utasainak, kik közül angol barátaink kendő lobogtatással
viszonozták utolsó üdvözletünket. AAGAARD konsul a «Grand-