UTAZÁS

409
távolból lóhoz, még inkább nyereghez, hasonlít. A gyér gyepet
fakasztó sziklák közt hangya nagyságú pontok mozognak,
jámbor birkák, melyeket kicsaptak a magányos szigetre,
hogy télen-nyáron tengődjenek s hasznot is szolgáltassanak
gazdájuknak olcsó szerrel.
Ezután a rideg sziklák határolta Sognefjord torka előtt
hajózunk el. Norvégia leghosszabb fjordja ez, mert 180 kméternyire
nyúlik be a szárazföldbe, de alig 6 km. széles;
mélysége azonban 1200 méter. Az ember nem is hinné a
torkolat kopár, jégcsiszolta hegyeit látva, hogy a fjord belseje
és elágazásai remek tájékokkal ékeskednek; azonban
minden norvég fjordnál megtaláljuk e jelenséget. Rendszerint
a fjord szája, a tengerre néző bejárója a legridegebb, de
minnél inkább hatolunk végébe, annál elragadóbb, barátságosabb
vidék köszönt. Oka e jelenségnek abban fekszik, hogy a
tengerhez közel eső fjordrészek védtelen mutogatják homlokukat
a szélrohamoknak, míg a földség belsejében fekvő
fjordpartok elegendőképpen megvannak oltalmazva s a Golfáramlat
hatását egészében élvezik. Közvetlen a Sognefjorddal
szemben fekszik Indre Sulen szigete, melyet elhagyva egy
darabig szabadabb tengeren himbálódzunk, átlépve egyszersmind
a 6i° ész. szél.-et.
Alig láttuk azonban az ég és tenger összecsókoló szemhatárvonalát,
ismét belejutunk a szigettengerbe s folyton apró
kazalszerű vagy czipóforma, ritkán gyepes, inkább puszta
halomszigetek közt ügyeskedünk. A sok szikla, szirt kipróbálja
a legavatottabb hajós figyelmét és tudását.
E tájakon az állatvilág ragadta meg figyelmemet; daczára
a borult égnek s a délután szakadó esőnek folyton a fedélzetről
vizsgálódtam. A sirályok közül ló sirály, ezüstös sirály,
halfarkas mutatkozott, de nem igen társultak a hajónkat már
Flörö óta kisérő ismert számú hering sirály csapathoz. Ezek