UTAZÁS

?79
Lossius kapitányunk szíves előzékenységgel —kilesve
titkos óhajainkat — letért a rendes útirányról s bejárt a
Raftsund-ba., mely Ost-Vaagö és Hindö szigeteket választja
el egymástól. A sund déli torkolatánál a jobb parton —
Hindö szigetén — mosolyog a kis Digermulen-telep lábas
rakodóházával, szemközt vele balra, magas, behavazott hegycsúcsok
könyöklenek föl — a kép összbenyomása csodálatos
szép. Balra odább zsákszerűén nyúlik be Ost~Vaagőre a
gyönyörű kis Troldfjord (50-ik kép). Nevéhez méltón (trold=
boszorkány, bűvös), igazán bűvös, tündéries. Bejárója oly
szűk, hogy a «Hohenzollern» nem tudott bejutni rajta, a
Sirius is éppen csak befért. A jobb oldalt itt egy függélyes
vagy 600 méternyi magas, vad, szakadékos, töréses őskőzet
fal alkotja, a baloldalt enyhébb, alacsonyabb sziklás, a fjord
kissé megtágult végén pedig jégár tekint le felénk, melynek
lefolyását gyönyörű zuhatag képezi. A szűk fjord legtéresebb
részén éppen csak akkora, hogy a hajó megfordulhat s mégis
mélysége 175 m. körül van. Elragadó szép hely ez, egyike
utazásunk legszebb pontjainak.
Digermulen-nél kötöttünk ki ezután («; i-ik kép).
A tiszta, csókolni való kis telep egy meredek, elég magas
óriási hangyaboly alakú hegy lábánál fekszik. A hegy alsó
részét nyires öv fogja körül, teteje meztelen, táblázatos, hajdani
jégár köszörülte, lekoptatott őskőzetből való. Úgy terveztük,
hogy megmásszuk a hegyet s az egész társaság csatlakozik
a kapitány vezetése alá. A bérez ormáról való kilátás
ugyanis páratlanság hírében áll s újabban a német császár
is eljárogat ide — élvezni egy darab őstermészetet, a legjavából.
Látván, hogy a szobapadlökhoz szokottak turista-csoportunkban
túlnyomók és lassan, kényelmesen a kerülős, könynyebb,
de hosszabb utat választják, észrevétlenül elmaradtunk