UTAZÁS

279
alkalmával érdekesen ismertette ezek madárvilágát, tőle
hallottuk, hogy Tamsö lapját teljesen belepi az északi
málna — Rubus chamaemorus — s még egy asztal nagyságú
tér sincs, a hol ez az áldás számba menő gyümölcs ne
teremne; belőle némely nyáron az egyetlen szigetlakó
20—30 tonnával gyűjthet. Ő beszélte, hogy e mellett a sziget
igazi gazdagságát az ott költő temérdek dunnalud, s más
telepekben fészkelő madarak tojásai teszik; felemlítette, hogy
különösen a ló-, hering-, ezüstös- és tengeri sirály otthonos
itt, meg a viftaposó, a s^ürkelud és a vöröstorku hukdár.
De felemlítette a kis parti szalonkát — Tringa minuta — is,
mely fajból ő 1872-ben költési időben több példányt lőtt,
majd pár évvel utóbb ugyancsak a Porsangerfjordban fészkeit
is megtalálta.
Ezelőtt csak MÍDDENDORFF nyomán ismertük e madárka
költését, a ki a Taimyr félszigeten észlelte; most is csak
annyit tudunk róla, hogy főleg Ázsia legészakibb vidékein
otthonos s Európában csak a Petschora torkolatánál fészkel,
mint SEEBOHM és HARRIE BROWN feljegyezte. A Porsangerfjord
tehát tartózkodási körének eddig ismert legnyugotibb
pontja.
A sziget északi partján gyöngysorokként sorakozva sirály
mellek fehérlettek s a hely messziről egy nagy hófolthoz
hasonlított; dunnaludak úszkáltak a közelben; a szigettető
szőnyegszerű üde zöld pázsitjából pedig elszórtan, fészküket
őrző nagyobb sirályok alakjai tűntek ki, mint egy nagy zöld
alapra festett fehér pontok. Messzebb, a tenger két pontján,
még hatalmasabb kép tárult elénk. Ezernyi háromujju sirály,
mint a hókavargás rajzott a víz fölött, felriadt-leszállt.
Minnél jobban felértünk a fjord torkolathoz, annál inkább
éreztük a széltől meglódított Jegestenger lomha, nagy hullámú
mozgását, A felhők teljesen eltakarodtak az égről s az