UTAZÁS

4?
gunk odább s csak a völgyekben van növényeiét, zöld gyep
és tenyészet. Megismerkedünk az első fjordokkal, — mélyen
a szárazba nyúló meredekpartu tengeröblökkel, — melyek
első hírmondói a Klosterfjord, Wendelsöfjord és a nagy
Kongsbackafjord. Elmarad a nagv Lygner hegyi tó s egy
darab mocsaras terület, mely után a Mölndalsá 600 met.
hosszú 5 mét. magos hídján, Svédhonnak nagyságra mint
szép fekvésre is második helyet kérő városába. Göteborgba,
érkezünk.
Hotel Christiániában szállottunk meg. Itt is az a majdnem
túlságos tisztaság, rend és csin, mely annyira jellemzi
az északi városokat s mely különösen a vendéglőkben véghetetlenül
jól esik az érkező utasoknak. Vacsora órája volt
már, tehát rögtön az étkezőbe mentünk, mely a nyár idejére
teljesen üvegezett csarnokban volt a ház előtt. A feltűnő tisztaság,
ízlés, figyelem csakhamar megmelegített s egészen
otthonosan éreztük magunkat, pedig egy árva hangot sem
hallottunk mást mint svédet. Svédhonban kártya szerint étkezik
az utas s nincs meg az a kényszerhelyzet, hogy akarva
nem akarva tabled'háute-hoz kell ülnie. A kis asztalkák közepén
mindenütt virágcsokor volt s pedig legtöbbnyire orgona
virág, mely bokor most van itt virágzásának teljességében.
A svédek virágszeretetét bizonyítá ez, de különben a boltozatról
is virágokkal telt kosarak csüngtek alá s az ablakok
is virágcserepekkel voltak megrakva. Az ablakok tarkaszövetü
függönyei, a sok virág, alaposan feldíszítő a termet.
Egyik ajtó mellett állott szépen felterítve a «Smörgásbord».
Habár Halmstadton már megismerkedtünk vele, igazi
fogalmat csak itt kaptunk fontos szerepéről Az északi népek
s itt különösen a dánokat, svédeket és norvégeket értem —
egészen másként étkeznek, mint mi; többször esznek napjában
és többfélét, vagyis konyhájuk a miénknél czifrább, de