UTAZÁS

i8 4
Esti 7 órakor AAGAARD konzul kocsin értünk jött, hogy
villájába vigyen, mely a város fölött emelkedő domb legmagasabb
pontján fekszik. A cariolszerű, de négy üléses
kocsi elé, zömök, erős kis ló volt fogva, hátul ült a kocsis,
a ki fejünk fölött igazgatta a gyeplőket. Sebes ügetésben
vitt a lovacska dombnak, ügyesen kapaszkodva a meredek
úton, úgy hogy rövid idő alatt a konzul nyaralójánál szállottunk
ki. A csinos, tornáczos faépület a nyírerdő közepén
emelkedik, körületét virágágyak csinosítják, homlokával
pedig lenéz a Tromsősundra és a Tromstind katlanszerű,
hóborította ormára. Itt találtuk QVIGSTAD igazgatót, a konzul
sógorát nejével, a konzul öcscsét, sógornőit és nejét. Úgy
látszott, éppen zenélés közt voltak, legalább a nyitott zongora
és rajta hegedű erre engedtek következtetést. A nők
bemutatásunkkor térdüket gyorsan bekapva, egy kis bókot
csináltak.
Hamarosan otthon éreztük itt magunkat, mindnyájan
szivélyesen, kedvesen fogadtak. A konzul öcscse jól beszélt
németül, a nők azonban, kivéve QVIGSTAD igazgató
nejét, csak igen keveset, így hát a mennyire birtuk, egy kis
norvég akadozást is meg kellett koczkáztatnunk.
A konzul kalauzolása mellett ezután megtekintettük a
kertet — persze virágoknak még szine se volt, csak a nagy
levelű rabarbara, mely itt kedvelt főzelék és befőtt, zöldéit
itt-ott a nyirfák tövén. Elmentünk a villa mögött fekvő
dombtető kilátásos állványára is, honnét az egész környék
elragadó képén végig tekinthettünk. Látjuk az egész tromsői
szigetet, a várost, Kvalő, Ringvadső szigetek vad hegyvilágát,
a Sandsundot, Hokkő és Grindő szigetkéket, a Flöifjeld
hegyet, Tromsstind kúpját és Tromsdal völgyét. A faállvány
mellett itt-ott még jókora darabon hóborított az erdőtalaj,
mely hórészek körül a konzul tüzeket rakatott, hogy