UTAZÁS

csakúgy mint a művész, annyira a terniéveí, a vidék hatalma
alatt áll.
Baldsfadí-ból neki vágunk u >zé!e< Wtíi^rJnak — a mi
öt órányi hullámzó tengert jelent — buou/ur.k a páratlan
szigetcsoporttól s pihenni térünk.
Jul 29-én Bodcncl ébredtünk, hol egy fecskét láttunk —
az egyetlent a sarkkörön belül —, rövid rakodás után pedig
folytatjuk utunkat nagyszerű hegy alakzatok közt, gyönyörű
verőfényben, abban az átlátszó, nálunk csak magas hegvek
tetején élvezhető tiszta légben, mely Norvégiában annyira jellemző.
A tenger alig fodrozott, színe teljesen azúrkékben ragyogott,
akár délibb földövek táján.
A nyiresek egész diszüket kifejtették már, sőt a sokáig
nem látott fenyvesek — bár még gyéren — de feltünedeztek.
A zordságot nyájasság váltja fö! egész környékünkön, aligalig
fehérlik már hófolt a hegyoldalokon, a csúcsok is, melyek
felutazásunkkor teljesen hóba takarództak, megmeztelenedtek,
szürke lecsiszolt, elvásott homlokuk mutatja csak,
hogy sokáig hordozott tehertől váltak meg — de csak rövid
időre. Burgonya- és árpaföldek is szaporábban akadnak,
igaz ugyan, hogy még a gabona alig hányja kalászát. Mindez
élénken emlékeztet, hogy feltartóztatás nélkül mind jobban
délnek megyünk.
Gonö-ről élvezzük a Svartisen jégszikláit, ezt az óriási
jégár mezőt, mely mint egy óriási örök fehér lepel beborítja
a hegygerinczet. Grönland belső jegének kicsinyített képe,
hírmondója az utolsó jégkorszaknak!
Rődő és Gjevik után a Hesímandö lovas alakú csúcsa
mellett küldünk üdvözletet a messzeségben délibábként festő
Threnen és Lovundák szigeteinek — — — búcsúzunk a
-sarkkörtől.