UTAZÁS

21 I
szigetén nem került meg. A Patella vulgáris és a Nassa incrassala
fajok ezek.
Mindegyikből csak egy példányt szereztünk ugyan, de
hát a helyi érdek szempontjából a tromsői múzeumnak ajándékoztuk
őket.
Vacsora után LÖKKÉ jött értünk, kivel áthajóztunk a
Tromsdal völgy torkolatához. Itt nagy csapat lósirály csapkodott,
a parton több parti lile — Aegialitas hiaticula — és
két tengeri szarka futkározott. Ezek közül egyet lőttem, de
nem kaptuk meg, mert szárnyazva lévén, sebes futásával a
minden erejét összeszedő evedzősünk sem bírt versenyezni.
Sőt mikor partra szállott, hogy gyalogosan érje utói a sebzett
madarat, olyan verseny fejlődött ki köztük, mely hangos
nevetésre fakasztott. A hanyathomlok rohanó, de a síkos
köveken meg-meg csúszó LŐKKE, előtte meg az ügyesen
láboló madár, hozzá az egészségesen maradt társ repkedése,
mely folyton hangos piüp, phiüp, pip szólásával más irányba
akarta téríteni figyelmünket komikus jelenetet alkotott, melynek
vége utoljára is az lett, hogy a beteg valami földszakadékban
meghúzta magát s nem volt meglelhető. LÖKKÉ fejét
csóválva, arcza verejtékét törülgetve tért vissza a hajóhoz.
A szárazföld mentén most északnak tartottunk. A sziklás,
köves parton sok barnásán foltozott, tehát múlt évi fiatal,
tengeri sirály — Larus marinus — meg egy pár ezüstös sirály —
Larus argentatus — üldögélt. Öreg kiszínezett példány csak
kevés volt a csapatban.
Közeledtünkre zajos rikácsolással kaptak szárnyra, csak
•egy öreg tengeri- meg egy ezüstös sirály maradt helyén. Meglehetős
távolban voltak ugyan, de öreg söréttel mégis szerencsét
próbáltam. Lövésemre mindkét madár lebukott, de az
ezüstös sirály szárnyazva lévén, a partra lábolt s Tromsdal
-völgye felé lépkedett. Kikötni a szirtes parton nem lehetett,
14*