UTAZÁS

5 ^ y
több déli országban, így Németországban, Ausztriában s
nálunk is kezd behonosodni, sőt magyar neve is akadt, még
pedig a népajkán, a *lábs%ánká* megjelöléssel. Alakját, használati
módját, alkalmazhatóságát rajzokkal együtt, gyakorlati
kipróbálás után más helyen* bővebben ismertettem, itt csak
azt jegyzem meg, hogy némi nyoma a lábszánkózásnak nálunk
is megvolt és meg van azokban a csontkorcsolyákban,
melyeket a halászság több helyen nádlás és jégalatti halászat
alkalmával telente használt és használ. Különösen szembeszökő
a hasonlóság a csallóközi $ikolyák-ní\, melyek a lólábszárcsontjából,
de álcsontjából is készültek, s a mi ritkábban
járta, de legérdekesebb: hosszúra faragott des^kácskákból is.
A mozgás ezeken szeges végű bot segélyével történt s pedig
nem csak jégen, hanem kemény havon is. Sőt ugyancsak a Csallóköz
némely helyén, alig egy emberöltő előtt, megvolt az a
sajátszerű lábbeli is, a pacsmag, mely igen hasonlított a lapp
sarukhoz s szijjakkal volt lábhoz erősíthető, a bokán felül.**
A lapp saru neve gabmagak, kahmakeh, renskaller, skalkomager,
lappul tjatjekah vagy sassmekah ; a téli szőrös czipőket
pedig kallokah- vagy nutakah-nak hívják.
A vándor lappok életüket sátrak — káté íolv. kote\
svédül káté, lappul goatte — alatt töltik. A mint én e sátort
ismerem, kúposán összeállított fadorongokböl áll, melyre
durva szövetű, össze-vissza foltozott ponyvát, tarándbőröket
vetnek. A csúcsban összeeső farudak végét azonban
a takaró nem födi s lyukat hagy a füstnek, világosságnak.
Bejárója a sátornak nincsen, ott bújnak alája, a hol éppen
akarnak.
Tromső piaczmellékén, a kikötő felé, többször tanyát
* Vasárnapi Újság 40. évf. 189j. 7. sz. p. 110—112.
** Ezeket az érdekes adatokat SÁNDOR MIKLÓS komárommegyei főügyész
úr levélbeli közlésének köszönöm.
Chernél : Utazás Norvégia végvidékére. - ?