UTAZÁS

pl
Syltefjord madárhcgyénél a kapitányt helyettesítő első
kormányos szívességéből ismét megállapodtunk s a gőzkürttel
riasztgattuk a madárságot, mely ma mintha forgó szél
kapná fel a kicsépelt pelyvát, még a múltkorinál is hatalmasabb
keveredés, rajzás képét mutatta. Mig csak elaludtunk,
folyton füleinkben zúgott a madarak bődülése.
Négy fénykép felvételt csináltam a madárhegyről, de
sajnos, oly sötétes felhős idő volt, hogy a képek egyike sem
sikerült s fátyolozott maradt; csupán csak egy, melyet távolabbról
vettem fel, mikor a felhők oszladozni kezdtek, válik
be annyira, hogy a madárlepte hegyfokot legalább alak szerint
felismerhetjük. Ez után készült a 299-ik lapon álló kép.
Mire — jul. 24-én — a reggel fedélzetre csalt, utitársaságunk
azt a részét, mely a kapitány vezetése alatt a szárazföldön
élénkbe került, már a hajón találtuk.
Az egynapi távollét közelebb hozott egymáshoz s ha
eddig csak felületes társalgási formák közt közlekedtünk
egymással, most nekik is, nekünk is külön élmények elbeszélése
kínálkozott s így önkénytelenül megszaporodtak
érintkezésünk szálai. Különösen az amerikaiakkal szorosabb
viszonyba léptünk s valósággal meleg barátság keletkezett
köztük és köztünk. Állott pedig e család két fitestvérből,
mindegyiknek nejéből s a fiatalabb pár kedves két leánykájából.
A kisebbik közülök csak öt éves s ennek daczára
negyedszer jött már át Európába. A new-yorki bankárság,
a BATEMAN név és az amerikai vér elég arra, hogy efféle
utazások csupán csak kisebb kirándulás számba menjenek náluk.
Most is egész családostul, orvossal és tolmácscsal utazva
keveslik csupán a hosszú norvég tengerpart megkerülését,
hanem visszajönnek velünk Throndhjembe, onnét Stockholmon
át Szent-Pétervárba, Moszkvába mennek, megnézik a
nisninowgorodi vásárt, lerándulnak Konstantinápolyba és
Chernél : Utazás Norvégia végvidékére.