UTAZÁS

307
.A német és angol nyelv vegyülékével végre annyira megértettük
magunkat, hogy kijelölték a házat, hol a keresett
emberemre reá akadhatunk. Csinos, ragyogó tiszta épületbe
léptünk, melynek ablakaiban, mint Vadső egyéb házaiban is
és Norvégiában általánosan, a fehér függönyök mellett gyönyörű
virágok díszlettek. A folyosóról benyitottunk a legelső
szobába, mely rend és egyszerű izlés dolgában mintául szolgálhatott
volna, de egyetlen emberi lélekkel sem találkoztunk
; a szomszéd szoba ajtaja is nyitva volt, de ott sem volt
senki. Mit volt tennünk mint várni, köhécselni és beszélgetni,
míg nagy nehezen végre valahára előkerült egy nyájas
leányka, kinek jöttünk czélját angolul, németül, úgy a
mennyire norvégül, eléadtuk. Ő azonban mindebből nem
sokat látszott érteni s csak kézbeszédet is segítségül szólítva,
igazodott el némileg szándékunk felől. Épp oly fáradságosan
tudtuk kimagyarázni feleletét is. A hosszú ide-oda
magyarázgatásból utoljára is az sült ki, hogy fényképész
Vadsőben nincs, s atyja ért ugyan a mesterséghez, de csak
mint műkedvelő gyakorolja azt. Kölcsönös mosolygások
közt, az akadozó társalgás után megköszöntük a felvilágosítását
s visszaladikáztunk a «Sirius»-ra, egy pillantást
vetve a kikötőben horgonyzó számos orosz hajó fedélzetén
folyó életre is.
Az ebédre — rajtunk kivül — már csak a német és
amerikai család jelent meg; a többi utasok mind elhagytak.
Az amerikaiak avval a tervvel állottak elő, hogy változatosság
kedvéért, a visszautazás egy darabját cariolokon Nyborg-on
át a Tana-folyamig és ezen dereglyékkel fel a Tanafjord
végén fekvő Vagge-ig tegyük meg s így átvágva a Varjag-
Njarga legkeskenyebb részén, a «Sirius»-t, mely időközben
rendes útján megkerüli a nagy félszigetet, ott várjuk be.
A németek nyomban csatlakoztak az eszméhez s a kapitány
20*