UTAZÁS

273
hanem két vagy több természeti viszonyaikra és jellegre
merőben ellentétes vidékeken is nyomon kövessük.
Ekkor nyilik csak meg a megoldandó kérdések egész
tábora és a sok miért f melyek a kutatókat szinte kiapadhatatlanul
foglalkoztatják és foglalkoztatni fogják a jövőben is.
Azóta — kora gyermekségemtől fogva —, hogy minden
figyelmemet a madárvilágnak szentelem, szárnyasaink életének
nem egy érdekes, gyönyörű mozzanatában részesültem
és láttam nem egy olyan nagyszabású, emlékezetes madárképet,
mely például tóságaink és lápjaink nagyszerű gém- és
sirálytelepeinél megnyilatkozik. Azonban az a nyughatatlanság,
mely az embert akkor mindig elfogja, mikor tudja, hogy
a még sokkalta nagyszerűbbet, a legnagyszerűbbet, nem láthatta,
folyton ösztökélt, nógatott s végre felragadt a nagy
madárhegyek tájára.
Igen sajátságos és még a közönyös utazó figyelmét is
felkelti az a tapasztalás, hogy minnél jobban távolodik az
egyenlítőhöz közelebb eső tájakról a sarkok felé, fajra annál
kevesebb féle, de számra annál több madarat észlelhet. Áll
ez más állatrendekre is, sőt bizonyos tekintetben — már
tudniillik a menyire az éghajlati viszonyok engedik — a növényekre
is.
S ha úgy rendezzük be utunkat, hogy a tengerpart vidékén
haladunk, azt is észlelhetjük, hogy csupa társaságban
élő, csupa nagy számban együtt költő madárfajokra akadunk,
legtömegesebben azon földrajzi szélességi fokok alatt,
a melyek az ember megtelepedésének határait képezik.
A tenger sziklaszigetei, partjának meredek kőzettömegei
számos helyen emberemlékezet óta millió madár otthonául
szolgálnak.
Eltekintve más országoktól Norvégia nyugoti és északi
partjain, halomszigetein jelentkezik ily nagy arányú madár-
Chernél: Utazás Norvégia végvidékére.
10