UTAZÁS

KJ
A nagyobbiknak a tenger felé néző oldalán nyilt tornáczszerű
kiugrása van, melyről rézsűt fektetett deszkázat lejt
a tengerpartig; egészben némileg valami fürészmalomhoz
hasonlít.
Ezen a lejtőn húzzák fel az óriási, beretvákhoz hasonló
késekkel leszalonnázott bálna felszelt darabjait. Négy, meglehetősen
meghámozott bálnatetem feküdt most is a szélvízben,
az egyiknek aránytalan, otromba fejét épp akkor
húzták fel az arasznyi zsírréteggel borított deszkalejtőn. Egy
bálnavadász-gőzös eredménytelen vadászat után kevéssel
utánunk érkezett a zsírtól, vértől, bűztől gőzölgő tanyára.
A működés az egész vonalon folyt. Nagy üstökben főzték a
zsírt, a tüzet silányabb szalonnás darabokkal is erősítve, kemenczékben
szárították a húst és beleket, hogy guanót őröljenek
belőle, valamint a csontokból is.
Az óriási mészárszék kopár, sziklás, szürke hegyháthoz
simul, mely mögött egy magasabb éppoly kopár, sötét hegyláncz
emelkedik. Semmi élénkebb szines folt nincs a környéken,
a hol a szem megpihenhetne. Ez a kietlenség, a
gyár kéményéből leverődő füst, az átható halzsírbűz — betöltve
a vidéket — a borult ég és az ólomszürke Jegestenger
igazán arktikus hangulatot fakaszt a szemlélőben.
S mégis, ha meggondoljuk, hogy a 32 m. hosszat
érő óriási bálna 80 tonna zsírt, a majd ekkora finnbálna
8—10 tonna zsirt és elég halcsontot is ád, sőt a
8—ÍO m. hosszú kis hálna — Balaenoptera rostrata — is
szolgáltat bizonyos hasznot; ha meggondoljuk, hogy egy
eredményes vadászat körülbelül 3000 frtot jövedelmez, s
hogy SVEND FOYN csak maga 30—40 darab bálnát lő átlag
évenként, de legalább 100 darabot dolgoz fel s ugyanannyi
embert foglalkoztat gyáraiban: akkor megértjük, hogy
Európa e rideg végvidékén a halászaton kivül a bálnavadá-