UTAZÁS

76
tünk északnak, útközben a szárnyasok közül néhány lósirályt
ÍLarus canusi, hollót (Corvus coras), a rozsdaveres-torkú
hantmadarat (Pratnicola rubetra) figyelve. Jól esett látnom,
hogy a partra dűlő házikók kertjében itt-ott fészkelő házikók
voltak a fákra függesztve, melyek java részében a
feketefejű légykapó birtokolta a szállást, az a madár, mely
nálunk még nagyobb kertekben sem igen szeret költeni,
hanem leginkább a nagy erdőségek odvas fáiban rakja meg
fészkét. Ezután egy jóképű öreg svéd halász pártfogására
bíztuk magunkat, a ki csolnakon vitt a Götacsatornán le
Akersvass-ig, a zsilipekig. A csatorna sok helyt keskeny s
bele van vágva a kemény gránitba, mely kétoldalt falszerűen
szürkül, lépten-nyomon bámulatot fakasztva, mely azoknak
szól, kik e művet megteremtették. Végre tószerű kiszéledés
után Akersbergnél a zsilipeknél vagyunk, még pedig a régebbieknél
— Gamlá sluslinen —; az ujabbak (3-ik kép) oldalt
kissé messzebb és lejebb feküsznek. Szerkezet szerint a szokásos
hajózási zsilipektől nem különböznek" ugyan, de ennek
daczára nem lesz érdektelen a 4-ik képen bemutatni egy ily
.zsiliplépcsőt, mert ez alapon könnyen megérthetjük, miként
mehet a hajó hegynek, s miként száll ismét a völgybe, vagyis
a zsilip működésről tájékozást szerezhetünk. Képünk átmetszetben
három zsilipet mutat. A számokkal I, II, Ill-al jelölt
közök képezik a zsilipkamrát, melynek van két fala, feneke és
kapuja elől-hátul. A kamrák egészben bele vannak vágva a
kőzetbe, fenekük lépcsőzetesen lejt, s két szárnyú, felpántozott
erős vaskapukkal zárhatók, melyek szárnyai rézsut
kissé befelé állók s a középen, a hol összeérnek, szöget
képeznek. Mindegyik ajtószárny alsó részén egy kis fel- és
letolható a ajtócska van, melyre Qgy a kapuk fölé szolgáló
vasrúd van erősítve; ez végén fogazott "s beleszolgál egy kis
fogaskerékbe, úgy hogy az négy nagyobb küllővel k forgat-