UTAZÁS

5?
iB-án ütött a szabadulás órája, mikor a jégviszonyok oly
kedvezően alakultak, hogy az utat folytatni lehetett. A magasztos
czélt nemcsak megközelítették, de el is érték sok
fáradalom, megpróbáltatás, szenvedés és nélkülözés, de
tapasztalatokban gazdag utazás után. 1880 ápr. 24-én a
«Vega» Stockholm kikötőjében horgonyzott, fogadtatva
a király és az ország, a müveit világ minden magasabban
eszmélő tagjától, kik legalább gondolatban ott voltak az
Óvilág első körülhajózóinál. A sok ünnepély, mit a szerencsésen
visszatért kutatók tiszteletére rendeztek, nem tartozik
ide, de idézem OSKÁR király szavait, melyeket a
Vega-expediczió tiszteletére adott lakomáján mondott:
« A történelem minden időre áhitattal fogja megőrizni
a «Vega» északtengeri utazását s így megbizonyítani,
mire képes a normannok ereje. Szeretett hazánk fris babért
szerzett, melyet az emlékezés oltárára a letűnt napok babéraihoz
helyezünk. Tisztelet a férfiaknak, a kik aratták.
A svéd nép, úgy mint a magam nevében, mindnyájuknak
köszönetnyilvánításomat és csodálatomat fejezem ki.» Ezek
jutottak eszembe, mikor SíuxBERG-gel kezet szorítottam,
hisz a nagy feladatban és a megoldás sikerében, különösen
a mi e felfedező utazás tudományos eredményét illeti,
neki is méltó rész jutott, melyért az elismerést idegen nemzet
fiától is követelheti, hisz a tudomány igazságai az emberiség
közös kincsét képezik. Kijelentettem előtte, hogy
nálunk is újabb időben örvendetes fellendülésnek indultak
a természettudományok, sőt a tudományos utazások is járják
már, vázoltam ornithologiánk fejlődését, a II—ik. nemzetközi
ornith. congressus ügyében végzett munkánkat és a
congressus lefolyását, elmondtam, hogy HERMÁN OTTÓ és
Dr. LENDL már jártak Norvégia északi részén a madárfauna
tanulmányozása czéljából, s hogy én is oda készülök,