UTAZÁS

199
alacsony állásánál fogva a nagy hegyek eltakarták korongját.
Most azonban a Ringvadső sziget hegycsúcsai hirtelen
megint felhőkoronába bújtak, feltámadt az északi szél s
havazás vonult végig az átellenünkben emelkedő szárazföld
hegytetőin, mely a levegőt érezhetően lehűtötte. Szerencsére
mi a szigeten nem kaptunk az erőszakos időből mást, mint
egy kis hideg fuvalmát.
Mocsaras nyírerdőn át felhatoltunk ezután a dombos
sziget-oldalon. Többfelé hófajdok szóltak, tehát óvatosan
lépkedtem, fegyveremet készen tartva. Sikerült is egy kakast
becserkélni, mely elég közel szólott a földön, de a hanga
bokrok eltakarták. Vártam míg megláthatom, ekkor azonban
egy második kakas surrant keresztül az ágak közt s a földön
szólóhoz ereszkedett. A következő perczben azután mindketten
hangos kotyogás és szárnycsattogással felkeltek, de
oly sűrűség közt, hogy éppen csak megvillantak. Előbbre
léptem hát, mire egy harmadik hófajd kapott fel, melyet
lelőttem. Lövésemre LÖKKÉ, mint a villám rontott előre és
sólyom módjára levágta magát azon a ponton, honnét a hófajd
felkelt. Nem tudtam hamarjában, mit jelent különös
viselete, oda mentem hát, ekkorra azonban ő már kezében
tartotta a száraz nyirfalevelekből és ágacskákból készült
hófajdfészket s benne tíz darab tojást. A tojások szinre sárgásfehér
alapon sötét kávé-barnán fokozottak vagy inkább
petyezettek. Felvettük a lelőtt madarat, mely tojó volt s
gondosan csomagoltuk a zsákmányt feleségem táskájába.
A fenyő- és boros rigó mindenfelől hangzó éneke közt,
egy hólé táplálta patakocska partján a réti pipiske fészkét
is megleltük 5 tojással. Az anya madár hangabokorból
szállott ki s szárnyait eleresztve, a föld fölött alacsonyan
repült odább. A fészket felszedve, visszasiettünk csónakunkhoz
s csendes vizén evedztünk hazáig, közbe-közbe néhán^C