UTAZÁS

12?
evedzéskor az evedzőt támasztják, gűzs nélkül való s a fának
oly darabjából készült, hol a törzsből ág nő ki; ez a villás
szöglet támasztja meg az evedző nyelet húzás közben. Kevésbé
gyakorlott evedzősök, kezdők, a gúzsban járó evedzővel könynyebben
boldogulnak, mert az evedzőt nem egy könnyen
vesztik el a kolomp támasztójáról, de a norvégek igazi mesterek
az evedző kezelésben, őket csak hátráltatná a gúzs.
Úgyszólván bölcső koruktól kezdve játszanak már az apa
szerszámjaival s ha egyszer futni tudnak, már a hajóba mászkálnak,
próbálgatva a mit apjuk csinál. Mi természetesebb
hát, hogy vérükbe megy a nemzedékeken keresztül kifejlődött
ügyesség s szinte összenőnek a hajóval, születésükkel
hozva reátermettségüket az evedző és vitorlakezelésére. Elgyönyörködhetik
az ember, a mikor látja a norvég halászt és
tengerháti népet, micsoda megerőltetés nélkül bánik hajójával.
Minden oly könnyen, természetesen egyszerűen megy,
mintha nem is a test izomereje mozgatná, hanem valami láthatatlan
gép. Alig hajlik előre a test, a két evedző megtámaszkodik
a kolompon, az izmos karok rántanak egyet, a
lapát hajtja a hajót, az evedző nyél most kiugrott a kolompból
s a hajó pereméjén találja a szükséges gyengébb támaszt
azután egyet koppanva megint a támasztóba ugrik. így megy
ez ütemben, a kopogás egyhangú zenéjével, a mi az evedzősnek
csak olyan, mint a menetelő bakáknak a dob és trombita
ütemszerü egyhangúsága, mely a fáradságtól eltereli a
gondolatot s a mozgás szabályzásával könnyíti is azt. Különösen
szép mikor három-négy evedzős hajtja a hajót s zsinóron
járó szabatos mozdulataik akár csak a jó óramű összejátszó
kerekeit juttatják eszünkbe. Azután meg hogyan kormányozzák
a hajót! Ha van kormányos jó, de ha nincs,
pedig igen sokszor nincs, csak ugy engedelmeskedik a hajó
mint mikor a kormányt kéz tartja; ilyenkor az evedzésse*