UTAZÁS

ióo
De vegyük fel a fonalat és pedig naplóm nyomán, mely
benyomásaimat híven törekedett megőrizni s így a legközvetlenebbül
fogja elmondani mindazt, a mit Tromsőn átéltünk,
láttunk, tapasztaltunk.
A kikötőtől tehát AAGAARD konsul kíséretében a Grand
Hötel-be sétáltunk, mely a várost hosszában, déltől észak
felé átszelő egyenes, széles főutczában fekszik. Útközben egy
szabadabb téren megyünk keresztül, hol nyírfa és vörösberkenye
— Sorbus aucuparia — ültetések közül a csinos gothikus
modorú protestáns fatemplom emelkedik. Tromső házai
szintén.mind fából épültek, — kivéve a Norges bankot és egy
más magánházat —, nagy ablakosak, honnét tisztára mosott
fehér függönyök és virágok kandikálnak ki. Sok helyen
megtaláljuk a «Spion»-t is, azt a kis ablaktükörkészüléket r
melyet Kopenhagában, Göteborgban, Christíaníában is sokfelé
láthatni. A házak rendesen emeletesek, cserépfedelűek,
csak egy néhány régibb épület teteje került ki élő gyepből
Az utczák szabályosak, a parttal párhuzamosan futók, ezeket
azonban kisebb mellékutczák derékszögűleg keresztezik, a
tengerpart felé vezetve. A kövezet hiányzik, de apróra tört
szikladarabokból való keskeny járó legtöbb helyen van a
házsorok előtt. Minden háztető ormán villámhárítószerűen
zászlórúd emelkedik. A norvégek legcsekélyebb alkalmaknál
is előszeretettel lobogtatják vidám, piros, kékszegélyű fehérkeresztes
nemzeti színeiket — még a legelhagyottabb, isten
háta mögött fekvő halásztelepeknél is megleljük e szokást,
hajóérkezésnél ők is felvonják viskóik tetejére, a nemzeti
önérzetet oly erősen kifejező szokáshoz híven, lobogójukat.
A protestáns templom terén szögletházban lakik egy
fényképész, kirakatában üdvözlöm ez idegen világban, majdnem
elérzékenykedve, HERMÁN és LEN DL, a «mester és
tanítvány» képét puskásán, zsákmánynyal megrakódva. Egy