UTAZÁS

5°
kívül számos csontmaradvány. A híres Didus ineptus emlékét, mely
valaha a Szí. Mauritius szigeteket és Madagascart lakta s ludformájú
volt, nagy, sirályszerű csőrrel, csontvázmaradványok őrzik. Szintén
•sorozatokat tesznek ki a Tringa maritima és cannutus — tengeri és
rozsdabarna parti szalonka—, Phalaropus hyperboreus és platyrhyncha —
vékony- és laposcsőrű viztaposó —, a Somatería mollissima — dunnalúá
—, Clangula glaucion — kercze rúcza —, mely erős télvíz idején
ezrivel lepi fővárosunk Dunarészét. Feltűnik több darab Fulix histriortica
— galléros rucza —, Limosa lapponica — kis lotyó sneff —, mint az
alföldön hívják —, Anser brachyrhynchus is van egy példány, melyet
•összehasonlítottam avval az egyetlen magyar példánynyal, melyet 1887.
nov. 19-én Szt.-Ágotán (Fehérmegye) Meszlény Benedek unokabátyám
lőtt s a faj azonosságát megerősítve találtam. Anser ruficollis — vörösnyaku
lud — három példányban, Anser leucopsis — fehérpofáju lud —
több, a Grus cinerea — daru — 6 példányban áll itt. A híres Syrrhaptes
paradoxus — pusztai talpas tyúk — 7 példányban van meg s pedig
1859, 1865 és 1888. évekből. A Surnia nisoria — karvalybagoly —
szép darabjai mellett 9 drb Nyctea scandiaca — hóbagoly — vakít,
-az északi Falco aesalon — kis sólyom — és Turdus iliacus — boros
rigó — számos alakja mellett megakad tekintetünk a kedves, de rejtett
•életmódjánál fogva nálunk keveset ismert, Dániában meg ritka Musci-
.capepawajs —kis légykapó — veresbegyre hasonlító madárka egy
példányán, majd az északon honos Pinicola enucleator — fényű pirók —
két dbján. A ritka Lánius senator — vörösfejű gébics —két példányban
szerepel s fészke is ott van. Ez a madár honi faunánkban s nevezetesen
a legújabban kiadott «Aves Hungáriáé»* czímű műben nincsen felsorolva,
pedig 1882, nyáron Csabrendeken egy tölgy vágás magfáiról
szerencsés voltam egy hím példányt lelőhetni, sajnos bőre, melyet kikészítettem
már elromlott.
A madarak mellett kiváló, érdekes s egyszersmind jellemző
része e múzeumnak a c^etfélék osztálya, mely a maga
nemében egyike a legnevezetesebb és leggazdagabb gyűjteményeknek.
Különösen érdekes pedig annak, ki többékevésbbé
a középeurópai muzeumokra van utalva tanulmányai
közben, hol éppen a czetfélék vagy teljesen hiányoznak
vagy csak egy-két példányban szerepelnek. Dániát északi
* J. FRIVALDSZKY: Aves Hungáriáé. Budapest, 1891.