UTAZÁS

l 77
EHRH., — melynek ágai görcsösek, merevek, minden veszszős,
hajlékony jelleg nélkül.
Több helyen az erdőben palánkkerítésekre akadunk, melyek
az egyes birtokrészeket nemcsak határolják, de a jobbára
szabadon legelésző marhák tolakodása ellen is védik. Később
ezek a kerítések megszűnnek, minnél messzebbre jutunk,
annál szűziebb lesz a vidék, alig emlékeztet valami emberi
telep közelségére.
Dombnak hágunk majd völgybe szállunk, itt-ott időrágta
szikla-csoportok mellett haladunk, majd meg elmocsarasodott
gyepes, tőzeges ingó talajra lépünk. Az erdő aljat többféle
moha, köztük a taránd-?iqmó — Cladonia rangiferina —
a hanga vagy csarab — Erica v. Calluna vulgáris — s az
Erica-félék több faja, az afonyafélék fajai — Vaccinum oxycoccos,
myrtillus, uliginosum, Vitis idaea — a feketebogyós
Empetrum nigrum, a piszkos fehérvirágu kis svéd som — Cornussuecica,
— a rózsaszínben virító Andromeda polifolia képezi,
persze még csak itt-ott találjuk egynek-egynek bimbóját,
mert a virágzásnak alig elején vannak. A tőzeges, nyilt helyeken
bolyhos sás — Eriophorum — lengeti fehér pamatjait,
Carex-félék, Aira caespitosa, Sphagnum és Polyíric/nim-íéle
moszatok élnek, meg a híres északi aprómálna — Rubus
chamaemorus.
Madarat eddig egy pár hollón, szarkán, sárga billegtetőn
és hantmadáron kívül alig láttunk. Most azonban egy mélyedést
borító fűzbokrokból czinkehangot véltem hallani, majd
meg a füzike — Ficedula rufa — hívogatott, csacsogott a
fenyves rigó és rokona a boros rigó s trillázva repkedett a kis
%se?se.
A puska kézbe került, madársörétes féltöltés benne, a
messzelátó dolgozott. A legközelebb eső fűzbokron három
barátczinke ugrált, világosszürke hátuk után biztosra vettem,
Chernél: Utazás Norvégia végvidékére.