UTAZÁS

40 3
belsejébe temetni. Egy hamar nem is gondolhattunk az indu*
lásra, kiszálltunk hát a partra s besétáltuk a hegyoldalokra
kapaszkodó város csinos utczáit, megnézve meglepő gazdag
boltkirakatait.
Az egyes szigeteken fekvő Kirkelandet, Inlandet, Nordlandet
és Skorpen városrészek között apró gőzpropellerek
tartják fenn a közlekedést s szünet nélkül siklanak ide-oda.
Valódi vizi omnibusok!
A négy sziget majdnem körben fogja körül a kikötőt s a
tenger olyan itt, mint dombkörnyezte, házakkal beépített tó,
melyből nincsen kijárás. A házak sokszor magasan a sziklák
közül tekintenek alá, meredek környéküket kertecske élénkíti,
a háttérben pedig szép erdős halmok és hegyek zöldéinek.
Ebéd után végre 3 órakor indultunk s nemsokára szabad
tengerre értünk, néhány óráig érezve azt a sajátszerű hosszú
hullámzást, mely erre felé még szélcsendben is folytonos
mozgásban tartja a tenger hátát.
A hullámok közt számos vitorlással, halászhajóval találkoztunk
s részünk volt abban a látványban, mikor hol az
egyik, hol a másik hajó eltűnt a hullámhegy mögött, hogy a
következő pillanatban ismét előbukjék. A hajók közt egy helyen
nagy sirályfelhő szunyograjként tánczolt a víz fölött s
elárulta a haljárást.
Estefelé ismét szigetek közé jártunk be s a himbálódzás
megszűnt. A Moldefjord vizeit hasítottuk.
Itt láttam azt a feltűnő, a partról a tenger fölé hajló magas
faalkotmányt, mely alakra némileg hasonlít az Adriai tengerparton
dívó halászok nézőkéjéhez. Norvégiában a lazacz halászatnál
jut szerepe. A kivetett háló közvetlen a nézőke
alatt van, összehúzó zsinege azonban felszolgál a magasban
ülő halász kezéhez, a ki a tiszta vizén át belát a kivetett há-
26*