UTAZÁS

75
s meglehetős nagy ilyen ijátíegryta^ van, mely ugyan nem
feltűnően fekszik, hanem erdős bokros helyen kell keresnünk,
de érdemes a megtekintésre. Ez az üreg 5 m. mély
és 2 m. átmérőjű, fenekét törmelék borítja, másként oly
szépen képződött, mintha művészi vésők faragták volna ki
a kemény gránitból.
Ott a hol Troliháttan házikói és gyárai legsűrűbben állanak,
híd vezet át a Götaelven a túlpartra s a hídról kapjuk a
legnagyszerűbb és legdörgedelmesebb benyomást az örökké
porzó, zakatoló zuhatagoktól. Oly megragadó képe ez a
természetnek, mely, nem tudjuk, a szemet vagy a fület foglalkoztatja-e
jobban; az-e hatalmasabb, a mit látunk? vagy
az-e, a mit hallunk? S mivel egyik sem külön, hanem mindig
együttes erővel tart lebilincselve, hatásuk épp azért egyetlen
Alig veszszük le szemünket a messzebb fekvő két Gullöesésről,
már a Toppö- és Tjuf-esések közelebb szintén foglalkoztatnak,
s nem elég, hogy alattunk a Stampesström-esés
dörömböl, lármáz, lucskol, forr, porzik, habzik, sistereg,
délre még a Helvetes-esés nevéhez méltón — Poklok zuhatagja
— csinál oly zenebonát és háborúzást, mely egymaga
is elapaszthatja a szót ajkunkon s megsiketít. Mindehhez —
mert még nem elég — jön a malmokból, gyárakból számtalan
kis zubogóban ömlő víz, a PoLHEM-zsilipről 6 métert
eső víz, a gyárak, malmok zakatolása. A mai ideges világban
még gyógyhelynek is beválnék ez a híd, hol állunk. S a
mivel a contrast mindig emeli a hatást, hát e hangzavar közt,
vizek harczjátékában, a körülöttünk fekvő kedves tájkép oly
szelíden mosolyog felénk, melegen, lágyan, mint egy gyengéd
nő, haragos dörmögő férje mellett.
Végig néztük a szép környéket a jobb parton emelkedő
fenyves halmokról is, majd visszatértünk a városkába, s a
balparton a Wenersborgnak vezető vasúti híd alatt felsétál-