UTAZÁS

í6
majd hegyeket, halmokat, sziklákat, melyek közt a Göta-elv
kanyarog. Rajta vígan járnak a vitorlások, árboczosok, s a
tengeri hajók minden fajtái, a mi sajátságos benyomást
gyakorol szemlélődésünkre. Jóidéig követi a vonat az Elv
mentét s csak Nol állomás után kanyarodik el nyugatnak.
Esti 9 órakor még javában sütött a nap s csak 7 4 io
felé nyugodott le úgy, hogy a jellemző silány erdősvidék
rózsaszínű megvilágítását Trollháttan állomásáig élveztük,
hová V4I i-kor teljes világosságban érkeztünk meg. 20 percznyi
kocsizás után a kis Trolháttan 4000 lakójú városkánál
a « Hotel Udsigten» minden igénynek megfelelő vendéglőbe
értünk, mely a vidék legszebb pontján, sziklás, fenyükborította
hegycsúcson a hasonló nevű kávéház helyén ez idén
épült. Közvetlen alatta a mélységben robognak a méltón
elhiresedett zuhatagok. Felejthetetlen marad előttem a
perez, midőn szobánk erkélyére lépve megpillantottuk az
alattunk feltáruló elragadó képet! A víztömegek rohanása,
zajgó, siketítő lármája elnyomta csodálkozásunk hangjait,
nem értettük egymás beszédét. Fenyüborította meredek
sziklák, hegyek közt rohan a Göta-elv szigetes folyása, a
viz zöld színét minden ponton megszakítja a hófehéren
gyöngyöző-porzó, tajtékzó hab, mely felverődik a magasba
s füstölög. Mintha a szigetek, sziklák, föld örök harezban
állanának a vizek mérgével, mintha egy nagyszerű bajvivásban
mérkőznének, mely a föld és viz egyenlő erejénél fogva
soha eldöntést, soha befejezést nem nyerhet. Majd csaknem
éjfélig élveztük ezt a fölséges képet, élvezhettük pedig igazában,
mert teljesen világos volt az éjszaka annyira, hogy a
csillagokat is alig lehetett látni.
Trollháttan világhírét ezek a zuhatagok alapították meg;
azért is, mert gyönyörű látványosságai a természetnek, de
főleg mert létezésük ébresztette föl a tényleg megvalósult