UTAZÁS

93
osztályul, gyeplőt tartani elég erős a gyermekember keze is y
mely a nehéz munkát úgy sem bírná.
Felhágtunk a Sct Haris Haugen-re íSzt.-János dombja),,
melynek kertté alakított tetején, 85 m. magasan, emelkedik
a városi vízvezeték medenczéje és egy kis kilátásos torony.
Daczára a komor időnek s a hőmérő +9 0 R. állásának,,
elragadó kilátást élveztünk innen. Szembetűnt a növényélet
hátramaradottsága. Az orgonafák csak a virágzás kezdetén
vannak, bimbóik javarésze fel sem virágzott még, szintúgy a.
fehér vadgesztenye is. Innét a meredek utak daczára vidám
ügetésben, kerékkötés nélkül a kikötőhöz robogtunk, majd
a nevezetesebb utczákon, tereken át haza. Vacsorára először
ízleltük meg a hófajdsültet. Ez a pecsenye a norvég
konyhán olyforma szerepet játszik, mint nálunk a fogoly.
Nem az első alkalom, hogy kóstoltam belőle, hiszen télszakán
fővárosunk vadkereskedéseiben is, főleg Oroszország
északi részeiből gyakrabban kerülnek hozzánk hófajdok, de
hát magában Norvégiában enni belőle, mégis csak más. Különben
csak is ott ízlett jobban, mint a mi a fiatal foglyunk,,
itthon bármikor elcserélném azért.
Christiania egész építkezésében jelentkezik a keresetlenség,
egyszerűség, lépten-nyomon észrevehető, hogy a város
nagyobb terjedelme nem régibb keletű. E század első tizedében
alig volt 12,000 lakója, épületei akkor leginkább még
fából voltak, nem bírt fejlődni, előbbre jutni mindaddig, míg
Norvégia a dán s később svéd fenhatóságból kiszakadva, saját
államiságát és alkotmányát kivívta, s itt kereste mint központban
és az ország fővárosában azt a szervet, mely a birodalomban
az, a mi a fej a testnél. Mióta a kormány, legfőbb
ítélőszék, országgyűlés és a királyi udvar is legalább pár
hónapig itt székel, önkénytelenül jobban húzódott ide a
nemzet is, fellendült a társadalmi élet és előnyös földrajzi