UTAZÁS

4io
a hering sirályok Bergenig ragaszkodtak hozzánk s így körülbelül
78 kilométernyi utat tettek meg velünk. Ez idő alatt,
kivéve pár pillanatig tartó megszállást mikor a viz felszínén
úszó konczra csaptak le, egyszer sem láttam őket pihenni.
Fekete lumma többfelé jelentkezett, szintúgy dunnalud is,
egy helyen nagy csapat számos fiatallal. Gyönyörű kép volt,
mikor az egyik halomszigetről 32 darabból álló csapat tenged
szarka — Haematopus ostrilegus — rebbent föl s tarka
tollazatúk villogott, játszott, a mint a fekete hátuk vagy fehér
altestük fordult szemünk felé. A legkisebb szirtszerű szigetkéken
katonásan ülő karakatnák sötétedtek, köztük is számos
barna tollazatú példány — tehát repülős fiatalok. Egy
kis öbölben találkoztunk a közönséges vadlúd — Anser
cinereus — két példányával, majd a hajó orra elől egy
menekvő hoss^úcsötű búvár — Mergus serrator — családdal,
mely a tojó vezetése alatt 4 pelyhes fiókából állott.
Szárnyaikat is segítségül véve, lubiczkoltak el a veszedelem
helyétől.
Épen a 6i° ész. szél. körét hagytuk el, midőn az egyik
sziklán jól ismerős sovány legény, két szürke gém — Ardea
cinerea — mutatkozott, igazi jele, hogy visszafelé járunk.
A madárélet mellett láttunk három delfintis, de semmi egyebet.
Esti 3 I0
/ 4 órakor a Byfjord-bz. kerültünk s nemsokára
Bergen árboczerdős kikötőjében, Vaagen-ben, horgonyoztunk.
Szabály szerint ki kellett volna szállnunk, mert azokon a
helyeken, hol a postagőzösök egy napnál továbbra kötnek ki
alapos tisztítás alá veszik a hajót, egy magasabb társulati tisztviselő
pedig megvizsgálja az egész gőzös belsejét, külsejét
nem-e esett baj. Derék kapitányunk azonban tekintve a
zuhogó záport, készségesen beleegyezett abba, hogy az éjjelt
a Siriuson tölthessük.