UTAZÁS

?O0
tőlük s ameredekebb, de becslésünk szerint rövidebb, déli
hegyoldalon kezdtünk felkapaszkodni. A keskeny ösvény
sziklatörmelékek, omlások közt erősen hágott, minden lépésünkre
vigyázni kellett, mert a csuszamlás igen komoly következményekkel
járhatott volna. A nyiresből kiérve elveszett a
járó, s nagy sziklatáblákon, hasadékokon, inkább kúszva mint
járva, hatoltunk magasabbra és magasabbra. Egy órai fáradságos
mászás után jól megizzadva, végre felértünk a bérez
fokára és kissé laposas tetejére, hol a homorodásokat tőze-
..ges, mocsaras talaj tölti ki; egyébként csak szikla és kő
mindenfelé.
Az élelmes norvégek kihasználták a pont kincsét, kilátásos
emelkedést készítettek az oromra, egy kis faházikót is
építettek ide, melyen a német, norvég és a svéd-norvég
unió színeit mutató zászlók lengtek. Vilmos császárt várják
-megint.
A körülöttünk, alattunk elterülő tájkép ebben a tiszta,
napragyogta világításban alig leirhatóan szép. A norvég
szárazföld parti vonala egyfelől, majd másfelől a Lofotok vad
sziklavilága, egy hegy-tenger, melyből csupa kráterszerű,
havas, kiélesített, szilánkolt, késhegyes, fogazott szakadásokkal
csorbítva, megszámlálhatatlan csúcssorozat szökel fel az
égnek. Közbe-közbe a nagy Vestfjord, a Raftsund vizei
kékelnek-zöldelnek oly színpompában, melylyel a szem nem
győz betelni; a messzeségben pedig a szabad tenger terül
el, szürkélik s az ég színébe olvad, a hol vele ölelkezik.
Elmerültünk a szemléletbe, mely mindig új és új, szebbnél-szebb
vonásokat födözött fel a hatalmas panorámán.
Csodálatos is, nagyszerű is volt az, szavakkal, ecsettel, tollal
nem festhető. Sokáig gyönyörködtünk már benne, élvezve a
hangulatot, a belső összhangot, a mit a látomány fakasztott,
•mikor lassanként, lihegve-pihegve, a kapitánynyal élükön,