JiKri

ogyan szoktunk figyelni? Saját képzeletünkön, céljainkon,
vágyainkon, félelmeinken és szorongásainkon keresztül?
Csak azt halljuk meg, amit akarunk? Kizárólag
arra figyelünk, ami elégtételt, örömet vagy megnyugvást
hoz, esetleg pillanatnyilag enyhíti a szenvedést? Amennyiben
saját vágyaink szűrőjén át figyelünk, nyilvánvalóan önnön
hangunkat halljuk, tulajdon vágyaink szavát. Vajon létezik-e
a figyelemnek más formája is? Lényeges-e, miként figyelünk?
Nemcsak arra, amit mondanak, hanem mindenre -
az utcai zajokra, a madarak csicsergésére, a villamos csörömpölésére,
a tenger morajlására, férjünk, feleségünk, barátunk
hangjára vagy egy csecsemő sírására.
Másokra csak akkor figyelünk igazán, ha nem saját kivetített
vágyaink szűrőjén át halljuk a hangokat. Vajon meg tudunk-e
szabadulni a figyelmet zavaró tényezőktől, és képesek
vagyunk-e valóban figyelni?