JiKri

em lehetsz fogékony, ha nincs benned szenvedély.
Nem kell félni a szenvedély szótól. A legtöbb vallási
könyv, guru, tanító és vezető mind arra figyelmeztet,
hogy tartózkodjunk a szenvedélyektől. Szenvedélyek nélkül
viszont hogyan lehetnénk fogékonyak csúnyára, szépre, falevelek
susogására, naplementére, mosolyra vagy sírásra? Hogyan
lehetnénk fogékonyak bármire az elmúlást is magában
hordozó szenvedély érzése nélkül? Barátaim, figyeljetek rám,
és ne kérdezzétek, hogyan lehet szert tenni szenvedélyre. Tudom,
hogy mindannyian szenvedélyesen kerestek jó munkát,
vagy gyűlöltök néhány szegény flótást, esetleg féltékenyek
vagytok valakire. Én viszont egészen másról beszélek. Olyan
szenvedélyről, amely szeret. A szeretet olyan állapot, amelyben
nincs „én". Olyan állapot, amelyben nincs elutasítás,
nem mondjuk, hogy a szex helyes vagy helytelen, ez itt jó, az
meg ott rossz. A szeretet nem ezekről az ellentmondásos dolgokról
szól. A szeretetben nem létezik ellentmondás. Hogyan
szerethet valaki, akiből hiányzik a szenvedély? Szenvedély
nélkül hogyan lehet valaki fogékony? Aki fogékony, megérzi,
hogy a szomszédja ott ül mellette, meglátja a városban a
szennyet, a mocskot, a szegénységet, ugyanakkor észreveszi
a folyó, a tenger, az ég szépségét. Ha nem vagyunk szenvedélyesek,
hogyan lehetünk fogékonyak mindezekre? Hogyan
figyelhetünk fel egy mosolyra vagy könnyre? A szeretet bizony,
nem más, mint szenvedély.