JiKri

ülönbözik-e a te szenvedésed az én szenvedésemtől,
esetleg az ázsiai, amerikai és orosz ember szenvedésétől?
A körülmények, események eltérőek lehetnek, de a
másik ember szenvedése alapvetően ugyanolyan, mint az
enyém. A szenvedés nem enyém vagy tiéd. Az öröm nem az
én örömöm vagy a te örömöd, hanem egyszerűen öröm.
Amikor éhesek vagyunk, az már nemcsak a mi éhségünk, hanem
egész Ázsiáé is. Amikor ambíciók hajtanak és könyörtelenek
vagyunk, gondoljunk arra, hogy a hatalmon lévő politikus
ugyanolyan könyörtelen Ázsiában, Amerikában vagy
Oroszországban.
Beláthatjuk, hogy ez kifogásolható. Nem ismerjük fel,
hogy mindannyian ugyanahhoz az egyetlen emberiséghez
tartozunk, mivel eltérő életet élünk. Amikor szeretünk valakit,
az nem a mi szeretetünk. Ha mégis az, akkor zsarnokivá,
birtoklóvá, féltékennyé, aggódóvá és durvává válik. Hasonlóképpen
a szenvedés is általános, nem az enyém vagy a tiéd.
Nem tehetem személyessé, nem vonatkoztathatok el tőle.
Amikor valaki szenved, konkrét személyről van szó. Ha egy
embernek nincs élelme, ruhája, hajléka, akkor szenved, függetlenül
attól, hol él. Amikor embereket megsebesítenek - legyenek
bármilyen nemzetiségűek -, azok szenvednek. Megérteni
ezt a szenvedést - amely nem az enyém vagy a tiéd,
amely nem személytelen, nem elvont, hanem jelen lévő és
mindannyiunkat érintő - különleges éleselméjűséget és belátást
igényel. Miután vége a szenvedésnek, magától értetődően
következik a belső és külső béke.