JiKri

emminek lenni - az már a szabadság kezdete. Amenynyiben
képesek vagyunk eljutni idáig, ezt átérezni és
tökéletesen belemerülni, akkor tudatosul bennünk,
hogy nem vagyunk szabadok. Túlságosan sok dologhoz kötődünk,
miközben az elme abban reménykedik, hogy szabaddá
válhat. Könnyen belátható, hogy ez ellentmondás. Az elmének
tehát meg kell vizsgálnia, miért ragaszkodik bármihez.
Mindez kemény munkát igényel. Sokkal fárasztóbb, mint bemenni
egy irodába, nehezebb a fizikai munkánál és bármilyen
tudománynál. Az alázatos, intelligens elme el van foglalva saját
magával, anélkül, hogy önközpontúvá válna, ezért rendkívül
ébernek, tudatosnak kell lennie, ami pedig valóban kemény
munkát jelent minden nap, minden órában és minden
percben... Kitartást is igényel, mert a szabadság nem jön
könnyen. Minden hátráltatja - házastárs, gyerek, szomszéd,
isten, vallás és hagyomány egyaránt. Ezek mind gátló tényezők,
de azért van szükségünk rájuk, mert biztonságra törekszünk.
A biztonságot viszont sohasem találja meg az elme, ha
keresi. Ha tapasztaltunk már valamit a világból, tudhatjuk,
hogy nincs biztonság. Meghal a házastárs, elmegy a gyerek
vagy történik valami más. Az élet nem nyugalmi állapot, bármennyire
szeretnénk is azzá tenni. Nincsenek szilárd kapcsolatok,
mivel az élet mozgalmas. Olyan dolog, amit meg kell
ragadni, olyan igazság, amit észre kell venni és érezni kell,
nem pedig érvelni mellette. A vizsgálódás megkezdése után
majd belátjuk, hogy ez már tényleg a meditálás folyamata.
Nem engedhetjük azonban, hogy ez a szó megbabonázzon
bennünket. Az a meditálás, amikor tudatában vagyunk
minden gondolamak, ismerjük, hogy milyen forrásból táplálkoznak
és mi a szándékuk. Egy gondolat teljes tartalmának
megismerése felfedi az elme működésének folyamatát.