JiKri

zt akarjuk megtudni, mi a valóság. Vajon szavakkal
megfogalmazható-e a leírhatatlan? Lehet-e mérni a
mérhetetlent? Meg lehet-e markolni a szelet? És ha
megmarkoljuk, az valóban a szél? Ha mérjük a mérhetetlent
vagy szavakba öntjük, az talán már maga a valóság? Semmi
esetre sem, mivel amikor leírjuk a leírhatatlant, az abban a
pillanatban megszűnik valóság lenni. Amikor az ismeretlent
átfordítjuk ismertté, megszűnik ismeretlen lenni. Ez az, ami
után vágyakozunk. Állandóan tudni akarunk, mivel csak akkor
folytathatjuk, akkor leszünk képesek gondolkodni, elérni
a végső boldogságot és állandóságot. Tudni akarunk, mert
nem vagyunk boldogok, nyomorúságosan erőlködünk, mivel
kiégtünk, leépültünk. Ahelyett, hogy tudomásul vennénk
azt az egyszerű tényt, hogy lealjasodtunk, unalmasak, fárasztóak
és zavarosak vagyunk. Az ismerttől az ismeretlen felé
törekszünk, amely aztán ismertté válik, ezért sohasem találjuk
meg a valóságot.