JiKri

z ismeret keresése közben a szerzés öröme miatt elveszítjük
a szerelmet korlátozzuk a szép érzékelését és
a kegyetlenséggel szembeni érzékenységet. Egyre inkább
specializálódunk, és egyre kevésbé illeszkedünk be a
világba. A bölcsesség nem helyettesíthető ismerettel, magyarázat
és tényfelhalmozás nem ment meg a szenvedéstől. A tudás
szükséges, a tudománynak megvan a maga helye. Ha viszont
az elmét és szívet elborítja a tudás, és amennyiben a
szenvedés okát félremagyarázzák, az élet értelmetlen és hiábavaló
lesz.
- Az információk és a megismert tények állandóan szaporodnak,
jellegüknél fogva azonban korlátozottak. A bölcsesség
határtalan, magában foglalja a tudást és cselekvést. Megkaparintunk
egy ágat, és azt hisszük, miénk az egész fa.
A rész megismerésén keresztül sohasem tudjuk meg, milyen
örömöt szerezhet az egész. Az értelem nem vezet el az egészhez,
csak valamelyik részéhez.
Elválasztottuk az értelmet az érzéstől, és kifejlesztettük az
értelmet az érzés rovására. Olyanok vagyunk, mint egy asztal,
amelyiknek egyik lába hosszabb, ezért nincs egyensúlyban.
Arra tanítottak, hogy értelmesek legyünk. Oktatásunk
felkészítette elménket a befogadásra, felhalmozásra, ezért ez
játssza a legfontosabb szerepet életünkben. Az intelligencia
sokkal több, mint az értelem, mivel magában foglalja az érvelést
és a szeretetet. Intelligencia azonban nem létezik önismeret
és a bennünk zajló folyamatok teljes megismerése nélkül.