JiKri

kapcsolatok kétségtelenül fájdalmasak lehetnek, ezt
mindennap tapasztaljuk. Amikor egy kapcsolatban
nincs feszültség, megszűnik kapcsolatnak lenni, csak
kényelmes, álmosító állapot lesz belőle, olyan kábítószer,
amelyet a legtöbb ember akar és szeret. Konfliktus keletkezik
a nyugalomra vágyás és a tényleges állapot, az illúzió és a valóság
között. Amennyiben felismerjük az illúziót, félresöpörhetjük,
és figyelmünket a kapcsolat megértésére irányíthatjuk.
Ha biztonságot keresünk a kapcsolatban, az a kényelem
és illúzió eszközévé válik, pedig a kapcsolat nagyszerűséee
éppen annak bizonytalanságában rejlik. Amikor biztonságot
keresünk a kapcsolatban, olyankor akadályozzuk feladatának
teljesítését, amely nem más, mint az a sajátságos tevékenység,
melynek során mindenféle csapások érnek minket.
A kapcsolat feladata bizonyára az, hogy feltárja az egyén
belső állapotát. A kapcsolat az önkéntes megnyilatkozás és az
önismeret folyamata. Ez az önkéntes megnyilatkozás fájdalmas,
állandó szabályozást igényel, a gondolatok és érzelmek
terén pedig rugalmasságot kíván. Fájdalmas küzdelem ez,
békés időszakokkal megszakítva...
Többségünk kerüli vagy mellőzi a feszültséget kapcsolataiban,
inkább előnyben részesíti a könnyű és kényelmes függőséget,
a kihívások nélküli biztonságot, a nyugalmas kikötőt.
Ezért a család és minden más kapcsolat a gondolatnélküliség
menedékévé válik.
Ha bizonytalanság telepszik a függőségre - ami elkerülhetetlen
-, a kapcsolatot mellőzik, újabb kerül előtérbe az örökké
tartó biztonság reményében. A kapcsolatokban azonban
nincs biztonság, a függőség csupán félelmet szül. A biztonság
és félelem folyamatának megértése nélkül a kapcsolat gátló
körülménnyé válik, tudatlansághoz vezet. Aztán az egész létküzdelemmé
és szenvedéssé válik. Nincs kiút, nem őrizhető
meg a helves gondolkodás, amely önismeretből fakad.