JiKri

mennyiben valamilyen érdekem fűződik ahhoz, hogy jó
legyek, vajon az eredmény valóban jóságnak nevezhető-e?
Esetleg a jóság teljes mértékben elválasztható a jóra
törekvés belső késztetésétől, amelynek mindig van valami oka?
A jó valóban a rossz és gonosz ellentéte? Minden dolog magában
hordozza saját maga ellentétének csíráját is. Létezik kapzsiság
és létezik nem-kapzsiság mint eszmény. Amikor az elme törekszik
a kapzsiság tagadására, amikor próbál nem kapzsi lenni,
akkor is harácsol, mivel válni akar valamivé. A kapzsiságba
beletartozik a vágyakozás, szerzés és gyarapodás. Ha az elme
felismeri, hogy nem éri meg kapzsinak lenni, akkor arra törekszik,
hogy ne legyen mohó, pedig az indíték ugyanaz maradt:
válni valamivé, megszerezni valamit. Amikor az elme nem
akar akarni, attól még az akarás és a vágy gyökerei megmaradnak.
Ezért a jóság nem a gonoszság ellentéte, hanem attól teljesen
eltérő állapot. Vajon milyen ez az állapot?
A jóságnak nyilvánvalóan nincs indítéka, mivel minden
motiváció alapja az én, amely nem más, mint az elme önközpontúsága.
Akkor pedig mit értünk jóságon? Az biztos, hogy
jóság csak a teljes odafigyelés állapotában lehetséges. A figyelemnek
nincs indítéka. Van-e figyelem, amikor valami motiválja?
Ha odafigyelek, hogy megszerezzek valamit, akkor az
szerzési vágy - lehet jó vagy rossz -, nem figyelem, hanem figyelemelvonás.
Megosztottság. Jóság csak akkor lehetséges,
amikor teljes a figyelem, amelyből hiányzik a lét vagy nemlét
irányába mutató erőfeszítés.