JiKri

i történik, ha nem adunk nevet neki? Sokkal közvetlenebb
és egészen más a kapcsolatunk egy érzéssel, érzelemmel
vagy egy virággal, ha nem nevezzük meg.
Arra kényszerülünk, hogy úgy tekintsünk rá, mint valami
egészen új dologra. Amikor nem nevezünk meg egy csoportot,
rákényszerülünk, hogy egyenként nézzük az arcokat, ne
pedig tömegként kezeljük őket. így sokkal figyelmesebbek,
megértőbbek, és alaposabb megfigyelők leszünk. Mélyebb
lesz a sajnálat vagy szeretet érzése. Ha tömegként kezeljük az
egyes embereket, érzéseinkből semmi sem marad.
Ha nem nevezünk meg valamit, minden felbukkanó érzést
figyelembe kell venni. Különbözik-e az érzés a megnevezéstől,
amikor megnevezünk valamit? Esetleg a megnevezés
váltja ki belőlünk az érzést?
Nem megnevezni egy érzést annyi, mint úgy dönteni,
hogy a gondolat - pusztán a szavak miatt - működésképtelen.
Ha nem szavakban, jelképekben és képekben gondolkodunk
- ahogy a többség teszi -, vajon mi történik? Ilyenkor az elme
valószínűleg nem egyszerű megfigyelő. Amikor az elme nem
szavakban, szimbólumokban és képekben gondolkodik, akkor
a gondolkodó nincs elkülönítve a gondolattól, amely maga
a szó. Ebben az esetben nyugodt az elme, de nem külső hatásra,
hanem saját magától. Amikor az elme valóban nyugodt,
az előbukkanó érzésekkel azonnal foglalkozni lehet. Amenynyiben
nevet adunk az érzéseknek, ezzel megerősítjük és biztosítjuk
folytonosságukat. Központi helyen tároljuk őket, innen
kapnak a jövőben további címkéket, azért, hogy erősödjenek
vagy egyáltalán kapcsolatot teremtsünk velük.