JiKri

emelem, hogy figyelünk, és nem csupán az ismereteinkre
emlékezünk. Nagyon nehéz ilyen módon
figyelnünk valamire, és elménk tudásával, következtetésével,
véleményével és a múlt emlékeivel azonnal reagál.
Az elme figyel, vizsgálja a jövőbeli megértést. Nézzük csak
meg, hogyan figyelünk, és meglátjuk, hogy minden az említett
módon történik. Figyelhetünk következtetéssel, tudással,
emlékekkel, tapasztalatokkal, esetleg türelmetlenül választ
követelünk. Tudni akarjuk, mire való ez az egész, miről szól
az élet, amely annyira bonyolult. Tulajdonképpen nem is nagyon
figyelünk. Csak akkor lehet figyelni, ha az elme nyugodt,
nem reagál azonnal, nem egyszerre történik a reagálás
és a kimondás. A kettő közötti szünetben nyugalom van, abban
a csendben létezik csak megértés, amely azonban nem
intellektuális jellegű. Ha szünet van a beszéd és a reakció között,
az intervallumban - amelyet a végtelenségig nyújthatunk,
de lehet néhány másodperc is -, ha megfigyelünk valamit,
jöhet a megvilágosodás. Ebben az intervallumban születik
az új elme. Az azonnali reakció elöregedett elmére vall,
amely hagyományos, elfogadott, szinte állatias módon működik.
Ha ezt sikerül kikapcsolni, és azonnali válasz nem érkezik,
észrevesszük, hogy létrejön az időintervallum, amelyben
már az új elme működik. Csakis ez képes megértésre,
nem pedig az öreg elme.