JiKri

it értünk bánaton? Talán tőlünk különálló dolgot? Esetleg
valami rajtunk kívül találhatót, amit megfigyelhetünk
vagy megtapasztalhatunk? Pusztán csak megfigyelők
volnánk, vagy talán valami másról van szó? Ez bizonyára
nagyon fontos kérdés. Amikor kijelentjük, hogy szenvedünk,
vajon mit értünk rajta? Különbözünk-e saját szenvedésünktől?
Valóban ez a nagy kérdés, amely válaszra vár.
Van egy bánat - nem szeretnek, meghalt a fiam vagy valami
hasonló. Énem egyik része magyarázatot, okokat és érveket
követel. Másik része különféle következtetések hálójában
vergődik. És van még harmadik része is az énemnek, amely
szabadulni akar a bánattól, túl szeretne lépni rajta. Ugye,
mindannyian ilyenek vagyunk? Egyik énünk elutasítja a bánatot,
és ellenáll neki, a másik magyarázatot keres, elméleteket
állít fel, a harmadik pedig menekül a tények elől - hogyan
érthetjük meg ezt teljes egészében? Csak akkor lehetséges
megszabadulni a bánattól, ha képesek vagyunk az átfogó
megértésre. Amennyiben viszont széthullunk, nem látjuk
meg az igazságot...
Most pedig mindenki nagyon jól figyeljen! Belátható,
hogy egy tény vagy igazság csak akkor érthető meg, ha a róla
szerzett tapasztalatunk nem megosztott, nem pedig akkor,
ha felosztjuk a világot szenvedésre és az azt megfigyelő személyre.
Ez maga az igazság.