JiKri

gye, nem fontos megérteni a gondolkodót, a cselekvőt
és a szereplőt addig, amíg gondolata, cselekedete, tevékenysége
nem választható el tőle? A gondolkodó
azonos a gondolattal, a cselekvő a cselekedettel, a szereplő
a tevékenységgel. A gondolkodó a gondolatában nyilvánul
meg. A gondolkodó a cselekedetein keresztül teremti meg saját
nyomorúságát, bánatát és viszályát. A festő úgy festi meg
a képét, hogy közben átad boldogságot, bánatot és zűrzavart.
Miért készít ilyen fájdalmas képet? Ezt a problémát kell tanulmányozni,
megérteni és megoldani. Miért gondolja a gondolkodó
azokat a gondolatait, amelyekből cselekedetei származnak?
Olyan ez, mintha fejjel menne neki egy kőfalnak.
Ha a gondolkodó felül tud emelkedni saját magán, megszűnik
minden konfliktus. A felemelkedéshez azonban ismernie
kell önmagát. Ami ismert és megértett, ami teljesített és befejezett,
az nem fogja ismételni önmagát. Ez az ismétlődés
azonban biztosítja a gondolkodó létének folyamatosságát.