JiKri

z ok nélküli szenvedély állapotában hatékonyan meg
lehet szabadulni minden kötődéstől. Amikor azonban
oka van a szenvedélynek, az már kötődéssel jár, ez pedig
a szomorúság kezdetét jelenti. Többségünkben erős a kötődés,
ragaszkodunk személyhez, országhoz, hiedelemhez,
ideálhoz. Amikor a kötődés tárgyát elveszik tőlünk, vagy valamilyen
oknál fogva csökken iránta az éredeklődésünk,
üresnek és elégedetlennek érezzük magunkat. Ezt az ürességet
azzal próbáljuk kitölteni, hogy valami máshoz kezdünk
ragaszkodni, amelv szenvedélvünk úi tárgvává válik.
Vizsgáljuk meg a szívünket és elménket. Én csak tükör vagyok
mások számára, amelyben mindenki saját magát nézheti.
Ha valaki nem akarja nézni, rendben van. Ha viszont nézni
akarja, tegye azt tisztán, könyörtelenül és intenzíven - ne abban
reménykedjen, hogy eltüntetheti a nyomorúságot, aggodalmat,
bűntudatot, hanem arra számítson, hogy megérti azt a
különleges szenvedélyt, amely mindig szomorúsághoz vezet.
Amikor oka van a szenvedélynek, testi vágy lesz belőle.
Ha szenvedélyesen érzünk valami iránt - legyen az személy,
idea, valamilyen beteljesülés -, a szenvedélyből ellentmondás,
konfliktus vagy erőlködés lesz. Nagyon szeretnénk elérni
vagy megtartani egy bizonyos állapotot, esetleg visszaidézni
egy olyat, amely már régen elmúlt. Az a szenvedély,
amelyről én beszélek, soha nem válik ellentmondás vagy
konfliktus forrásává. Teljesen független bármilyen októl, így
nem nevezhető következménynek sem.