JiKri

em tudom, foglalkoztunk-e már az értelem természetével.
Az értelem és a hozzá kapcsolódó tevékenységek
bizonyos szintig rendben vannak. Amikor azonban az
értelem valódi érzéssel találkozik, középszerűvé válik. Az értelem
funkciójának ismerete, a valódi érzés tudatosítása -
anélkül, hogy a kettő összekeveredne és tönkretenné egymást
- nagyon tiszta és éles tudatosságot igényel.
Az értelem funkciója tehát mindig a begyűjtés, elemzés és
kutatás. Mivel azonban belső lelki nyugalomra vágyunk, mert
félünk, mert aggódunk az életünkért, olyan következtetésre
jutunk, amely mellett elkötelezzük magunkat. Egyik elkötelezettségből
keveredünk a másikba, és ennek alapján kijelenthetem,
hogy az ilyen elme és értelem a következtetések rabszolgájává
válik, feladja a gondolkodást és az ismeretszerzést.