JiKri

stenhívőnek vagy ateistának lenni számomra egyaránt
abszurdnak tűnik. Ha ismerjük az igazságot, Isten valóságát,
nem lehetünk istenhívők vagy istentagadók,
mivel ebben a bizonyosságban nincs szükség hitre. Aki nincs
ennek tudatában, aki csak remél és feltételez, aki a hitben
vagy a hit tagadásában keres támaszt, csak egy bizonyos módon
képes cselekedni.
Ha teljesen más megközelítésből nézzük, rájövünk, hogy
létezik valamilyen valóság, túl a hit határain és a szavak illúzióin.
Az igazság vagy Isten felfedezése azonban hatalmas
intelligenciát igényel, amely nem hit vagy hitetlenség kérdése.
Az intelligencia hiányából származó akadályokat viszont
fel kell ismernünk. Isten és igazság - személyes tapasztalataim
alapján állítom, hogy ezek léteznek. Felfedezésükhöz
azon felismerés szükséges, hogy az elmének meg kell szabadulnia
az idők során felhalmozódó - az önvédelmen és biztonságra
való törekvésen alapuló - összes gátló körülménytől.
Nem szakadhatunk el a biztonságtól, ha egyszerűen kijelentjük,
szabadok vagyunk. Az akadályok lerombolásához
borzasztóan nagy intelligenciára van szükség, nem egyszerűen
csak értelemre. Számomra az intelligencia az elme és a
szív teljes harmóniáját jelenti. Ha ez megvalósul, mások megkérdezése
nélkül is rájövünk, mi a valóság!