JiKri

egfigyelhetjük azokat a szegény asszonyokat, akik súlyos
terheket cipelnek a piacra, vagy nézzük a porban
játszadozó utcakölyköket, látunk olyan gyerekeket,
akik nem tanulhatnak úgy, ahogy mi tettük annak idején.
Vannak hajléktalanok, akik nem tudnak tisztálkodni, kevés a
ruhájuk és az élelmük - ha mindezt megfigyeljük, vajon hogyan
reagálunk? Nagyon lényeges, hogy meghatározzuk magunknak,
miféle reakciót vált ki belőlünk mindez. Ez majd
megmutatja, milyenek vagyunk valójában.
Azok a gyermekek, akiknek nincs saját ágyuk, akiknek
szülei egész nap elfoglaltak, akik sohasem nyaralnak, nem
fogják tudni, milyen érzés, ha szeretik őket és gondoskodnak
róluk. A szülők sohasem ülnek le melléjük, hogy meséljenek a
földi élet és a mennyország szépségeiről. Milyen az a társadalom,
amely olyan feltételeket teremt, hogy a nagyon gazdagok
megkaphatnak bármit, ugyanakkor vannak gyerekek,
akiknek semmijük sincs? Milyen ez a társadalom, és hogyan
jöhetett létre? Lehet forradalmat kirobbantani, ki lehet törni a
társadalmi keretekből, de ha új társadalom születik - amely
ugyanaz, mint a régi, csak más formában -, a vezetőknek ismét
mindenféle kiváltságaik lesznek. Ez történt a forradalmak
után Franciaországban, Oroszországban és Kínában. Létezik-e
olyan társadalom, amelyben nincs korrupció és szegénység?
Ilyen csak akkor jöhet létre, ha az egyének kiszakadnak
a közösségből, megszabadulnak törekvéseiktől, és megismerik,
mit jelent a szeretet. így reagálok én.