JiKri

ajon valóban figyelünk-e, amikor minden erőfeszítésünk
a figyelemre irányul? Esetleg nem éppen ez az
erőfeszítés térít el bennünket, és akadályozza meg a
figyelést? Erőlködünk-e akkor, ha olyasmire figyelünk, ami
örömet szerez? Nem ismerjük fel az igazságot, nem látjuk
meg a hamisságot, amíg elménket erőlködéssel, összehasonlítgatással,
értékeléssel vagy elutasítással foglaljuk le.
A figyelem önmagában is teljes körű cselekvés, és a valódi
figyelem megajándékoz a benne rejlő szabadsággal. De vajon
valóban a figyeléssel törődünk, vagy csupán nyugtalanságunkon
akarunk változtatni? Ha úgy figyelnénk, hogy közben
tudosulnának konfliktusaink és ellentmondásaink -
anélkül, hogy azokat belekényszerítenénk valamilyen gondolati
formába -, talán maga a zűrzavar is megszűnne. Állandóan
arra törekszünk, hogy valamivé váljunk, elérjünk egy
bizonyos állapotot. Valamit mindig meg akarunk tapasztalni
vagy éppen el akarunk kerülni, ezért elménket örökké elfoglaljuk
valamivel, így sohasem tud saját küzdelmeivel és fájdalmaival
törődi. Legyünk egyszerűek, és sose próbáljunk
valamivé válni vagy tapasztalatokat gyűjteni.