JiKri

a sétára indulunk, látjuk a természet pompáját, a zöld
mező és kék ég rendkívüli szépségét, halljuk a gyermekek
kacagását. Mindezek ellenére bennünk van a bánat
is. Az anya szenved a szülésnél; bánatot okoz a halál, akkor
is bánatosak leszünk, ha várunk valamit, és az nem jön el.
Bánkódunk, ha egy nemzet hanyatlik. A korrupció minden
formája bánatot okoz. Ha jobban körülnézünk, saját házunk
táján is találunk szomorúságot, amiért nem tudtunk teljesíteni
valamit kicsinyességünk, alkalmatlanságunk miatt. Ezek a
bánatok gyakran nem is tudatosulnak.
Van azonban nevetés is az életben. A nevetés kellemes dolog
- nevetni, örömet okozni minden ok nélkül, szeretni valakit
anélkül, hogy viszonzást várnánk. Ilyen nevetésben
azonban csak ritkán van részünk. Eltemet minket a bánat,
életünk nyomorúságból és küzdelemből áll. Folyamatos széthullás,
miközben már nem is értjük, miért kéne szeretnünk
ezt a létezést.
Kell találnunk valamilyen megoldást, eszközt, módszert,
amely megszabadít az élet terheitől, hogy ne bukkanhasson
ránk a bánat. Próbálunk mítoszokba, képzelgésekbe, kitalációkba
menekülni. Reménykedünk, hogy megtaláljuk a módját
terheink könnyítésének, és ellenállhatunk a fölénk tornyosuló
szomorúságnak.
A bánatnak vége szakadhat, de nem rendszereken vagy
módszereken keresztül. A látható világ mögötti Valóság megértése
után tűnik el a bánat.