JiKri

zt állítom, nagyon is lehetséges az elme számára, hogy
megszabaduljon mindenféle feltételhez kötődéstől. Ezt
persze nem kötelező elfogadnunk, mert pusztán tekintélytiszteletből
sohasem fedezhetünk fel semmit. Csak újabb
pótszer lesz belőle, aminek nincs jelentősége...
A feltételekhez kötődés teljes folyamatának megértéséhez
nincs szükség analízisre vagy önelemzésre, mivel abban a
pillanatban, amikor megjelenik az elemző, maga is a múlt részévé
válik, ezért analízisének nincs jelentősége...
Hogyan lehetséges szabadulás az elme számára? Ahhoz,
hogy az elme szabad legyen, látnia kell saját ingaszerű mozgását
múlt és jövő között, ugyanakkor tudatában kell lennie
a gondolatok közötti szünetnek is...
Ha nagyon körültekintően figyelünk, megláthatjuk, hogy
a válasz, a gondolat mozgása gördülékenynek tűnik, mégis
vannak benne rések, gondolatok közötti intervallumok. Két
gondolat között van egy hallgatási periódus, amely nem kapcsolódik
a gondolkodási folyamathoz. Megfigyelhetjük, hogy
ez a szünet órával nem mérhető. A szünet felismerése, teljes
tapasztalása megszabadít a korlátoktól - pontosabban nem
minket szabadít meg, hanem ez maga a feltételektől való szabadulás.
Ez csak akkor következhet be, ha az elme nem biztosít
folyamatosságot a gondolatnak, amikor nyugalma nem
mesterségesen előidézett és minden ok nélküli. Csakis ebben
az esetben lehet szabadulni a múlttól.