JiKri

aját magunk ismerete nélkül tehetünk bármit, mégsem
jutunk el a meditáció állapotába. Önismereten azt értem,
hogy tudunk minden gondolatról, hangulatról,
szóról és érzésről, ismerjük elménk működését. Nem ismerjük
viszont felsőbbrendű énünket, mivel a világiélek csak a
gondolatok síkján létezik. A gondolat a körülmények eredménye,
régi vagy új emlékek visszfénye. Ha valaki meditálni
próbál anélkül, hogy előtte erősen és megmásíthatatlanul
megalapozná az önismeretből származó erényt, a meditáció
végzetesen félrevezető és télies mértékben hiábavaló lesz.
Ö 1
Aki komolyan veszi a meditációt, annak nagyon fontos ezt
megérteni. Ha nem járunk el helyesen, a meditáció és a valós
élet szétválik. Annyira elkülönül, hogy valaki akár élete végéig
meditálhat, kipróbálhat bármit, nem látja meg a lényedet.
Tehet bármit, számára annak nem lesz értelme.
Nagyon fontos megérteni, mi az önismeret: az emlékek tömegéből
felépülő „én" tudatában lenni választási lehetőség
nélkül. Csupán tudni kell róla, és minden értelmezés nélkül
egyszerűen megfigyelni az elme működését. A megfigyelést
azonban gátolja, ha csak akkor használjuk, amikor dönteni
kell arról, mit tegyünk, mit ne tegyünk, mit akarunk elérni.
Ebben az esetben korlátozzuk az elme mozgásterét. A valóságot
mint tényt kell látnunk, amely aktuális, vagyis a látható világ
mögötti Valóság. Ha egy eszme vagy vélemény befolyásol -
az emlékekből építkezve gondoljuk, hogy ezt kell tennünk
vagy ezt nem tehetjük - nem juthat el hozzánk a látható világ
mögötti Valóság, ezért elmarad a megismerés.